header image
 

Baglyok mindenütt

Szolnok belvárosát minden télen ellepik a fülesbaglyok. Most pedig ugye tél van. A belvárosban egy-egy kopasz nyírfán akár több tucat fülesbagoly is gubbaszt egyszerre. Rendkívül helyesek.

A képek az Indexről származnak, a következő sztori pedig Szily Lacinak köszönhető:

Gyermekkorom nem elhanyagolható részét a Szolnoki Művésztelepen töltöttem, ami a város közepe táján, a Tisza és a Zagyva összefolyásánál elterülő arborétumszerű parkban van. Az egyik ősfán időtlen idők óta élt egy hatalmas bagoly – talán erdei fülesbagoly – aki a telep egyik hírességének számított, mert általában nem az odújában, hanem amellett üldögélt. Na, a nyolcvanas évek elején egyszer csak megkattant a bagoly és elkezdte módszeresen levadászni a lakókat.

Ez úgy nézett ki, hogy ment az ember a kertben, és minden előjel, szárnycsattogtatás vagy vérfagyasztó nászkiáltás nélkül egyszer csak a fején csapkodott egy rohadt nagy madár, ami ijesztőbb, mintha egy reggel az MSZP Rogán Antallal kiegészült elnökségét találnánk az ágyunkban. Plusz ez még vérző sebeket is okozott néha, a hegyes karmoknak és az éles, bár szerencsére rövidke csőrnek köszönhetően. A vicces az volt, hogy a művészek hetekig, sőt talán hónapokig csak konyhai lábossal a fejükön tudtak átmenni egymáshoz esténként.

A bagoly a védőfelszereléses embert is megtámadta, de hoppon maradt, mert nem tudott a hajunkba kapaszkodni. Amikor már tűrhetetlenné vált a madárterror, kihívták a természetvédelmi szakembereket, akik létrával és hálóval befogták, majd elszállították Nagykörűbe, a Szolnoktól 25 kilométerre lévő szép kis Tisza-parti település híres ártéri erdejébe. A bagoly másnap már ott ült a fán. Ha jól emlékszem, ezután már nem fogták be újra, hanem idővel abbahagyta a szadizást. Drága olvasók, akinek pontosabb emlékei vannak a sztori kimenetléről, kérjük írjon levelet a szily@mail.index.hu címre.

Szily László

~ by admin on 2010 december 23..

madarak

Nem lehet hozzászólni.